Mi lesz a fával, ha elhagyja levele?
Egyedül a csendben vajon mi lesz vele?
Mi lesz a levéllel, ha nem érzi a fát?
Mi lesz nélkülünk, mondd te igaz barát?

Elsodor a szél, elsodor e nehéz élet,
Mint szomorú fától szomorú levelet.
Bűnt követ a fa, mert engedi levelét,
Vétkezik a levél, mert elhagyja szülejét.

Te hatalmas fa vagy, erősen és büszkén,
Bizakodón uralkodsz a Földanya testén.
Én is fa vagyok, büszkén és erősen,
Reményem és erőm mára rendíthetetlen.

De nélkülem levél vagy, csendes magányban,
Mert elhagytad fádat fájó szomorúságban.
Én is levél vagyok csak egyedül, nélküled,
Fámat elhagytam, de nem láttam a könnyed.

Együtt fák vagyunk, de külön csak levelek,
Igaz barátok és méltó ellenfelek.
Ha dűl a barátság, már elvész a bú,
De hirtelen támad egy fájó háború.

Mikor egymásra nézünk, már szól a trombita,
Néhány csípős szó már robbanó bomba.
Sok-sok hulló könny a háború közepe,
De egy irányba megyünk s itt a harc vége!

Harsog a trombita, robbannak a bombák,
Megdöbbenve látjuk egymás könnyzáporát.
Kiált az ellenfél, a jó barátból lett ő,
Most is barátok vagyunk, de a szívünkön ott a kő.

Már zavaros a kép, elborul minden elme,
De szívünkben üvölt barátságunk szeretete:
"Öleld meg, fogd kezét, hisz ő igaz barát,
Akkor leesik a kő, tedd meg az angyalát."

S megtesszük vagy sem, elmondja a holnap,
Mesél róla jót s rosszat a felkelő, álmos Nap.
S hogy még tart-e a háború s a csalódás,
Eldönti a könny, mi nem más, mint megbánás.

Oldal: Megbánás
Gyönyörű versek, szép idézetek - © 2008 - 2024 - szandraversek.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat