Pörögve hullnak a falevelek,
Ha a madár felrepül riadva,
Csipkebokrok már nem is rezzenek,
Termése lehullt és nincs, mi húzza!

Forró nyárba búcsút mondtál nekem,
Én nem kérdeztem, nem kértem miért,
Azóta úgy fáj, sajog a lelkem,
De máshoz nem fordultam vigaszért.

Hűvösebbek éjszakák s hajnalok,
Nélküled fázok, lehet, megfagyok,
Kin az élet élni nem akarok,
Lényed hiányzik, én belehalok!

Zord tél után lesz majd nyár is, tudom,
A szívemben helye másnak nincsen,
Betölteni azt az űrt nem tudom,
Amit a sors akar, hát az legyen!

Mint fagyökér kapaszkodtam beléd,
Néztem fel rád én, mint a Napfényre,
A végtelent nem kértem, hogy ígérd,
Tőled semmit nem kértem örökre.

Hiányzik fának zöldje, Nap fénye,
Helyem Te nélküled nem találom,
Bár ne tudnám, hogy örökre vége,
S igaz lenne éjszakai álmom!

Oldal: Egy őszi vallomás
Gyönyörű versek, szép idézetek - © 2008 - 2024 - szandraversek.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat